5.fejezet

5. Viszlát, Budapest

A reggelem szokásos volt. Bementem a suliba, vártam a felcsöngetést.
Végre felcsöngettek.
Bementem a terembe, kipakoltam a cuccom és elővettem egy könyvet olvasni. Becsöngetés előtt egy perccel leült mellém valaki. Ez azért volt fura, mert matekon Christopher ült mellettem.
- Szia!- mondta halkan és kicsit vidáman mellőlem egy hang.
Én rögtön felismertem a hangot. Felfüggesztettem az olvasást.
- Christopher? Tényleg te vagy az?- nem is leplezhettem volna, hogy mennyire örülök.
- Igen. Tényleg én vagyok az. – mondta és szájon csókolt.
Én megöleltem és visszacsókoltam.

Eltelt megint az idő. Christopher elmondta, hogy inkább visz magával Forks-ba.
Július 9-én este indul a gép és Christopher rögtön befog mutatni a családjának. Amitől még mindig féltem.
Megkértem, hogy ne beszéljen arról, hogy ,,ki?” és, hogy ,,mi?” vagyok. Megígérte, hogy ő nem mondja el, mert ezt majd nekem kell elmondanom. Azt is elmondta előre, hogy Jacob is ott lakik.
- És én hol fogok lakni?- tetem fel magamnak a kérdést.
- Majd megoldjuk. Van egy kis ház az erdő mellett. Szerintem tetszene neked. – mondta Christopher.

Elérkezett július 9-e. És én búcsút intettem eddigi életemnek. Visszaemlékeztem az életem eddigi részének (már amire emlékszem) a jó és a rossz dolgok hirtelen mind nagyon elkezdtek hiányozni. Például az első nap a suliban vagy amikor Kristóf leszúrt, de a legjobb az én tiszteletemre rendezett buli. Volt egy bulim ahol elbúcsúztam (és megtudtam Lili szerencséjét) mindenkitől és sok szerencsét kívántam és kívántak.
Sok érzés kavargott bennem, mert még mindig féltem a bemutatkozástól, örültem és boldog voltam, hogy Christopherrel lehetek.
A csomagjaim nagy részét Christopher vitte.
A repülőtéren sokan ott voltak, hogy utoljára lássanak. Aztán felszálltunk és a repülőgép gyorsan repült.