6. feezet

6. Az új élet kezdete

Kb.: 6 és fél óra alatt Forksba voltunk. És meg sem álltunk egy nagy házig.
A ház egyik fala üveg volt és nem a földön ,,állt”.
Én csak ámultam és bámultam.
Christopher kézen fogott és elindult a ház felé.
Beléptünk a házba és én alig akartam hinni a szememnek Gyönyörű volt és tiszta, tágas. Christopher még mielőtt elindultunk volna fölfelé szólt, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Ettől még jobban féltem és izgultam. Mikor felértünk a lépcsőn, hallottam egy számomra ismerős férfihangot. És nem is tévedtem, mert a következő pillanatban megjelent előttünk.
- Sziasztok!- üdvözölt, de egy kicsit meg volt lepődve- éppen családi gyűlést tartunk.
- Óh, én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz.
- Igen, így lehetőségem van bemutatni a családomat. – mondta vidáman Christopher.
Megfogta a kezem és bementünk az ebédlőbe.
Az asztalnál nyolcan ültek, heten gyönyörű fehérek voltak, de a nyolcadik sötét bőrű, fekete hajú fiú volt. Észrevettem, hogy az asztalfő helyén nem ül senki.
- Ott Carlisle ül. – mondta egy bronzhajú fiú.
Én már megszoktam, hogy olvasnak a gondolataimban. Ekkor hirtelen megszólalt Christopher:
- Ő itt a barátnőm. – mutatott rám.
Az asztaltól felállt egy barna hajú nő, de a távolságot tartotta.
- Üdvözöllek, Esme vagyok. – mosolygott.
Aztán Christopher sorjában mondta:
- Edward, Bella, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie…
- Őt ismerem. – mindenki engem nézett – Mármint a suliban amikor azt mondta, hogy ,,Szerintetek úgy őszintén lesz itt valaki normális aki megcsinálja az iratokat?”
- Azta, hogy te milyen pontosan emlékszel. – mondta Rosalie.
Christopher folytatta.
- És végül, de nem utolsó sorban Jacob.
- Sziasztok!- kicsit furán éreztem magam – Az én nevem Rebecca.
- Rebecca? Csak simán ennyi?- kérdezte Emmett, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem, de ennyit mondok. – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Hol van Carlisle?- kérdezte Esme, Edwardra nézve.
- Eleazar van itt. – mondta Edward.
Én csak egy idegen ember gondolatait hallottam.
- Ki az, az Eleazar?- kérdeztem.
- Eleazar egy közeli barát. – mondta Edward.
- Értem. – mondtam.
Az ajtóban két férfi állt. Az egyik Carlisle, de a másikat nem ismertem.
- Ő meg ki?- kérdezte Eleazar Carlisletól.
- Ő, Cristopher barátnője.
- Igazán? És mennyit tud?
- Még csak most érkezett meg. – mondta Esme.
- Sima, egyszerű gondolatolvasás lenne a képessége. – mondta Eleazar és rám nézett.
- Szóval te megtudod határozni, hogy kinek milyen képessége lenne? Ez a te képességed?
- Chirstopher! Te mindent elmondtál neki?
- Nem, én nem mondtam neki sok újdonságot.
- Akkor honnan tud ennyi mindent?
- Többet tudok, mint amennyit ti összesen gondoltok. – válaszoltam Christopher helyett.
- Tudod mik vagyunk?
- Vámpírok, kivéve- Jake-re mutattam- mert ő vérfarkas(alakváltó).
- Tudod tehát, hogy mik vagyunk. Akkor nyílván azt is tudod, hogy mivel táplálkozunk.
- Igen, tudom.
- És azt tudod, hogy hány évesek vagyunk?
- Jacob 50 körül, Bella is akörül, Edward 110-hez közel, Carlisle 400 év körül. Ennyit tudok.
- Nagyon, jó.
Az utolsó kérdésem. Mit tudsz a Volturiról?
- Azt, hogy Aro és Jane nagyon kedves, és barátságos. A többiek nem beszélnek és az új Volturi vezér meg akarja ölni a legerősebbet.
- Milyen új Volturi vezér?- kérdezte mindenki egyszerre.
- A neve James és mindent megtesz azért, hogy a vámpírok és a vérfarkasok között ne legyen béke. Amúgy azt hiszi, hogy ő a legerősebb.
- De a legerősebbnek nem az a feladata, hogy békét kössön a két fél között?
- De. De választania kell a Volturi vagy a halál között. Kap gondolkodási időt, eközben neki ki kell találnia, hogy, hogy lesz vámpír.
- De a legerősebb nem vámpír?
- Nem. Mert az ő élete megvan ,,írva”. Szerelem, házasság és egy gyermek azután pedig az átváltozás. És a szerelemnek igaznak kell lennie. – a végén már elfáradtam és nagyot ásítottam.
Emmett észrevette és elkezdett viccelődni. Már nem nagyon tudom, hogy miről beszéltek, de hirtelen Noéminál voltam és láttam ahogy alszik. Pizsibuli volt. Én is részt vettem benne. Segítettem az előkészületekben.
Éreztem ahogy valaki felkap és felvisz. Aztán letettek egy ágyra.
Az álmomban egy diszkóba mentem.

Másnap reggel másnaposan keltem.
Christopher ahogy meglátott tudta, hogy elmentem egy másik helyre. Helyutazást csináltam.
Senki sem értette, hogy miért vagyok ennyire rosszul, de Christopher és én csak nevettünk.
Esmet megkértem, hogy adjon tejet, mert kicsit másnaposnak érzem magam.
Aztán a napok csak teltek és teltek.